• Magyar
  • English
  • Deutsch
  • Français

1%

KORINTA Alapítvány
Adószám: 18453661-1-06

Együttműködő támogatóink

Szeged város

Szeged Város

Önkormányzata

 

 

 

 

ÉTA Országos Szövetség

Díjak

Délmagyarország

Presztizs Díj 2010

Sok beszédnek sok az alja… - Non-verbális gesztusaink

Egy újabb cikkel gazdagodtunk munkatársunknak, Ágoston Rékának köszönhetően a Gondolatok Magazin oldalán.

Sok beszédnek sok az alja…
Non- verbális gesztusaink

Ha belegondolunk, nekünk, hétköznapi emberek számára egy beszélgetés során a másik szemébe nézni egy automatikus gesztus, kivéve persze, ha egy társas interakciónkban számunkra zavarba ejtő témáról kell beszélnünk, vagy esetleg nem akarjuk, hogy az igazság kiderüljön. Ilyenkor ugyanis lesütjük a szemünket, vagy tekintetünket a távolabbi pontokra irányítjuk, de semmiképp sem a velünk szemben lévő személy arcára, és szemébe. Egy tekintetből számos fontos dolog olvasható ki, a szemünkkel kereshetjük a másik ember figyelmét, kifejezhetjük emóciónkat, egyes emberek tekintetétől néha úgy is érezhetjük, az egyén nagyon mélyen, a lelkünkig lát azokkal a bizonyos szemgolyókkal.

Beszédes babák
A fejünk mozgásával, a szemünk, ajkaink, azaz mimikai izmaink használatával gondolataink, érzelmeink kerülnek közvetítésre a külvilág számára. Ezek az alapvető gesztusok automatizmusként működnek bennünk, folyamatosan fejlődnek születésünktől kezdve, párhuzamosan a szociális környezetre való reakcióink alakulásával.  Egy csecsemő első mosolya mérföldkő az újdonsült szülők számára, szívüket melengető érzés, a csecsemőben ez a gesztus egy automatikus reakció, egy utánzás a környezet felől érkező mosolyokra. Ez az ún. „szociális mosoly”. Hónapok elteltével megtanulja és begyakorolja a fejünkkel végezhető gesztusok közül a legalapvetőbbet, a fejrázást, melyet a spenót bekanalazására való anyai ösztönzés során kiválóan alkalmaz is! Ha a spenótos kistálat jól célzottan a padlóra söpri, az egyértelműen megfogalmazott, kézzel végzett gesztus kifejeződése a gyermek gondolatainak és érzésének. Nyilvánvalóvá válik, hogy hiábavaló bármilyen küzdelem, úgy sem fogja megenni azt az egyáltalán nem bizalomgerjesztő állagú és színű pépet. A fejlődéslélektan vonatkozásában tehát a valós verbális, azaz a szavakkal történő kommunikációt megelőzi a gesztusokkal való reakciók alkalmazása a társas interakciókban. Ez a gyermeki fejlődésében előlépő rendszer előnyelvi funkciót tölt be, mely segíti a környezettel való kapcsolatfelvételt, és egyaránt képes helyettesíteni a verbális kifejező képességet. A „kérem- köszönöm” játék kisgyermekkorban igen jellemző, ez egyben egy kiváló alkalom a gyermeki huncutság kiaknázására: szülők jól ismerhetik, hogy ha kérnek valamit gyermeküktől, ő mosolyogva bújtatja el a szülői kéz elől az általa átadni nem kívánt tárgyat. A későbbiekben a társadalmi normák, a csoportban való megfelelő viselkedést megkövetelő gesztus begyakorlása is ugyanezen séma alapján történik. Alapvető az ujjal tárgyra mutatás is, hiszen a gyermek a felnőttek, vagy gyermekek felé így fejezheti ki kívánságát, érvényesíti akaratát, de így tanul meg választani is: a túró rudit, vagy a barackot kéri.


Evolúció
Az emberi gesztusok kialakulása egyértelműen visszavezethető a főemlősök kézhasználatához, melyben gyakoriak a vizuális, azaz a kéz-, és fejmozgások, a manipulációs tevékenységek, illetve az akusztikus cselekvések is. Az emberi geszturális rendszer eredetét egyesek a vokális eredettől származtatják, mások az előtérbe kerülő gesztusokat az emberi nyelv előfutárainak tekintik. A geszturális elmélet hívői gyakran támogatják a kéz preferencia kialakulásának kapcsolatát a gesztusok eredetével. Az egyik elmélet alapja, hogy az emberek többsége jobb kezes, azaz bal agyféltekei irányítottságú, a beszédprodukció és a beszédértés ugyanígy a bal agyféltekében lokalizálódik. Egy másik láncszem a nyelv és a manuális cselekedetek között, hogy ha jobban megfigyelünk egy embert beszéde közben, gesztusaiban jól látható, hogy kézpreferenciájának megfelelően a jobb, vagy bal keze dominál inkább, azaz a gesztus a kéz differenciálódásán alapszik. Csimpánzok hangadásainak megfigyelése során többet használták jobb kezüket, mely egy újabb láncszem a kéz és az orális mozgások összefüggéseiben. Ezek az elméletek, vagy következtetések nem bizonyítottak.

Hazudj, ha tudsz
Az általunk használt gesztusok jelenléte és jelentést közvetítő szerepe a kéz állásából kiválóan megállapítható, a kéz mozgása általában harmonikusan kapcsolódik a beszélt szöveg tartalmához. Elég, ha csak egy számunkra kellemetlen témájú beszélgetésből szeretnénk kilépni: karunkat automatikusan összefonjuk mellkasunk előtt, azaz szimbolikusan elzárjuk magunkat a témától, esetleg hátra is dőlünk a székben, testünk nagyobb felületével jelezve a „kihátrálást”. Az ujjainkat is kiválóan alkalmazzuk kommunikációs szituációkban: ha türelmetlenek vagyunk, dobolunk ujjainkkal, ha dühösek vagyunk, egész kézfejünk ökölbe szorulhat. Paul Ekman az egyik legnagyszerűbb kutatója az emberi test beszédének, közreműködésével indult el pár éve egy sikeres amerikai krimisorozat, melyben fiktív betekintést nyerhetünk abba, hogy az emberi test, - bármit is beszél a száj,- mindig igazat mond.

A gesztusok repertoárja végtelen. Goldin- Meadow gyűjtése szerint létezik ikonikus, metaforikus, ütem és mutató gesztus. Az ikonikus gesztus mindig tárgyhoz kötött. Gondoljunk csak bele milyen begyakorolt karmozdulattal tudjuk rég nem látott barátunktól megkérdezni (a valódi tárgy jelenléte nélkül): „Kérsz még egy pohárral ezen a boldog, mámoros estén?”. A mámoros este utáni reggelen a konferencián, előadásunk befejezésével szimbolikusan átadjuk a következő előadónak a szót, azaz felfelé fordított tenyerünkkel, karunk vertikális irányú mozgásával a személy felé fordulunk, ekkor a metaforikus gesztust használjuk. Főnökünknek, vagy kollegáinknak tartott hosszabb, szakmai tartalmú monológunk során megfigyelhetjük, hogy karunk és kezünk a beszéd ritmusával megegyező ütemben mozog, egyes szavakat nagyobb kézmozdulattal hangsúlyosabbá is teszünk. Ez az ütem gesztus, ütemesen követjük szavaink, mondataink ritmusát. A mutató gesztus általában társadalmi szituációhoz kapcsolódhat, de lehet attól független is. Független mutató gesztus például, ha összefutunk egy régi kollegával a buszállomáson és a „Te honnan jössz?” kérdéskor a hüvelykujjunkkal a hátunk mögött álló térre mutatunk, mely nem feltételezi, hogy a megkérdezett személy ténylegesen abból az irányból volt várható.

Bizonyos fokig tudatosan megtanulhatjuk befolyásolni árulkodó testbeszédünket, bővíthetjük ismeretünket saját testünk által közvetített energiákról, melyeket  állásinterjúkon, előadásokon, randevúkon sikeresen fel is használhatunk. A másik oldalról pedig nagyon érdekes megfigyeléseket tehetünk ügyfelünk, a villamoson szemben ülő idegen, vagy a randi- partnerünk lelki állapotáról, hangulatáról, még arról is, mit gondolhat rólunk, vagy, hogy éppen hazudik-e nekünk…bár ebben az ügyben Dr. Lightman sokkal megbízhatóbb.[1]

Ágoston Réka

 [1] Lie to me- amerikai krimisorozat, rendezte: Adam Davidson, főszereplő: Tim Roth